Egy áldozat tollából

Egy áldozat tollából

És a szembesítés...

2016. november 13. - Rabbybunbun

 

Pontosan emlékszem arra az alkalomra, amikor a Dokim azt mondta: "Túlságosan nagyvonalú lenne, ha soha nem szembesítené azzal, amit tett." És igaza van. Akarom, hogy úgy haljon meg, nem tudja mit tett velem? Miket okozott ezzel? Nem akarom és ha enélkül megy el, bennem marad valami, aminek ki kellett volna jönnie.

És hogy ez mennyire nehéz? Talán a legnehezebb az egészben. 

 

Miért kell?

Erre több válaszom is van. Jelenleg én vagyok az, aki átmegyek az utcán, ha meglátom. Én mondok le családi eseményeket. Én vagyok az, aki minden alkalommal nemet mondok, ha invitálnak. Én váltok ki értetlenkedést számos családtagomból, aki nem tudja, mi történt. És ez minden alkalommal belém mar. Belém, aki nem tettem semmi rosszat. Hisz nem én voltam, aki szexuális gerjedelmet érzett a saját unokája iránt, egy kislány iránt. Nem az én fejemben indultak el azok a beteg gondolatok, melyek később cselekedetté váltak. Miért én bujkáljak? 

A célom, hogy tudomást szerezzen arról, mit okozott bennem az ő cselekedete. Mert annak is véget kell vetnem, hogy ettől én szenvedek egyedül. Aki áldozat vagyok az egészben.. És azt is akarom, hogy megtudja, mennyire gyűlölöm, tiszta szívemből és undorítónak találom. Szeretném megtapasztalni, legközelebb ő megy át az utcán, mert neki kell.

 

És mikor?

Eredetileg úgy terveztem, mielőtt elpusztul, akkor állok az ágya mellé és mondom el az egészet. Úgy éreztem, ezzel magamat védem, mert utána már nem tud ártani nekem. Nem tud felbolydulást okozni a családban, nem tesz ki engem további lelki támadásnak. És talán nem kell megtapasztalnom azt, amitől félek... Hogy hozzám közel álló emberek, akiket imádok, értetlenek lesznek, vagy a gyakran előforduló tagadásba burkolóznak. Ezektől tartok és nagyon fájna. Igazából még ezzel tudna bántani engem egyedül. 

De mégis kevésbé félek ettől, mint attól, hogy a "boldog tudatlanságban" megy el. Azzal, hogy nem került elő soha az, amit csinált. És amikor azt a tanácsot kaptam egy "évente egyszer tévedő" személytől, hogy ragadjak tollat és írjam meg, ami bennem van, aztán adjam oda neki, tudtam hogy igaza van.  Pontosan látja, mi van bennem ezzel kapcsolatban, mert a tanács jogos és valóban meg kell tennem ezt. 

Azt is tudom, nincs időm arra, hogy késlekedjek. Hiszen ha képes voltam meghozni azt a nem nehéz döntést, hogy megteszem, akkor nem veheti el tőlem az esetleges korai halála, vagy szellemi leépülése. 

 

Mit írjak és vajon mire számíthatok...

Úgy érzem, nem szabad visszafognom magam. Talán ez lesz az egyetlen esélyem, hogy mindent kiadjak magamból. Tudom, hogy ezen sok múlik az én további lelki békémmel kapcsolatban. Itt az ideje ténylegesen magammal foglalkozni és azzal, hogy egyszer pont kerüljön a végére. Hiszen én vagyok az, aki elszenvedte azt, hogy öregapám egy beteg aberrált ember. És ezt tudatni is akarom vele. Meg azt is, ahogy felnőttem miatta, hogy titkolóznom kellett, hogy miben lettem más ezáltal. Azt, hogy mennyire kellemetlenül éreztem magam mindig a fizikai közelsége miatt és mennyire borzalmas volt, amikor úgy hozzám ért, hogy soha nem felejtem el ezt az érzést, a kezét rajtam, a hangját, a leheletét, a gusztustalan dörgölőző testét. És hogy gyűlölöm.

Attól nem tartok, hogy nem tudja, mit írok neki. Tudom, hogy ő is emlékszik rá. És talán megadja nekem azt, hogy mélyen magába temeti majd a leírtakat és amikor haldoklik, akkor előtte lesz minden sor, amit kapott tőlem. 

Az, hogy pontosan mi lesz majd a családban, nem tudom. De igazán nem hiszem, hogy bárkinek dicsekedne ezzel. Azonban azt tudom, ezzel az egésszel nem én tettem rosszat. Nem nekem kell bujkálnom a továbbiakban.

 

Konklúzió

"És tudod milyen jó lesz utána??? Nagyon!" Remélem minden porcikámmal, hogy így lesz. Érzem is, hogy így lesz. Mert ez hiányzik még ahhoz, hogy én békét találjak. És ez a legfontosabb, hogy aki áldozat, az találjon rá erre, ne az, aki csinálta. Ne burkolózhasson a hallgatás és titok ajándékába az, amit csinált.

És ha téved, ígérem, nem emlegetem fel neki soha.

A bejegyzés trackback címe:

https://visszaelten.blog.hu/api/trackback/id/tr3111957111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2016.11.14. 11:53:08

Torold meg ha tudod, de ne emészd önmagadat. Mert a harag tégedet fog felemészteni.

Tud egy nő úgy viselkedni egy nem megfelelő emberrel, mint ha az nem is létezne.

Arcos 2016.11.14. 12:24:52

Ha jól érzékelem, akkor a korábbi bejegyzéshez képest módosult az elhatározásod.
Azt tedd ami Neked jó. Írd meg a levelet, ahogy kijön, de ne küldd el egyből. Aludj rá néhányat és csak utána.

Rabbybunbun 2016.11.14. 12:52:39

@Arcos: Igen, ezt jól érzed. Úgy érzem, itt az ideje megtennem ezt, hogy Nekem jobb legyen. Nem tudom, mi lesz a végkifejlet, de remélem nekem jobb lesz tőle...
Megfogadom a tanácsod! :)

Rabbybunbun 2016.11.14. 12:53:20

@csentecsa: Ebben sajnos nem vagyok annyira biztos... :)

Rabbybunbun 2016.11.14. 12:55:07

@Jakab.gipsz: Sajnos ebben a témában ez nem megy, hogy úgy viselkedjek... :( De igen, igyekszem megtenni azt, hogy ne engem emésszen. Ezért is kell megírnom azt a levelet. Eméssze végre őt az, amit tett, ne engem.
Köszönöm a hozzászólásodat! :)

Kis ember 2016.11.14. 19:40:58

Kedves posztoló!
Elolvastam az összes bejegyzést. Huh.
Mivel ez az egész rólad szól, én is azt javaslom, amit @Arcos: írd meg a levelet először, de ne küldd el! Pár napig tedd félre, olvasd át megint! Valószínűleg át akarod majd írni. Tedd meg! Aztán megint várj pár napot. Vitatkozz magaddal, keress érveket, ellenérveket, érzéseket, ellenérzéseket! Feszültséggel teli időszak lesz, iszonyú nehéz, de hagyd, hogy kiforrjon belőled ez a feszültség. Túl fogod élni, ahogy eddig is megtetted, remek nő vagy!
És mikor már sokadszorra úgy érzed, hogy minden benne van amit mondani akarsz és semmi nincs amit nem, akkor add oda neki!
Ezzel te megtetted amit lehetett.

Rabbybunbun 2016.11.14. 20:02:39

@Kis ember: Kedves Kis ember!
Köszönöm minden sorodat, nagyon jó gondolatok! Természetesen megfogadom őket.
Biztos vagyok benne, hogy valóban feszültségekkel teli lesz ez, de úgy érzem, megbírkózom ezzel. A célom, hogy pont kerüljön a végére és megnyugodjak,hogy már ne csak engem emésszen, hanem azt, aki csinálta. Ha ez csupán egy gondolat erejéig lesz így nála, nekem már az is elég. De tudnia kell.
Köszönöm, hogy elolvastad és megosztottad a gondolataid! Tényleg értékes volt számomra!
Szép estét Neked!

Kis ember 2016.11.14. 20:19:55

@Rabbybunbun:
"Természetesen megfogadom őket."
Isten ments, hogy "természetesen"! Nem vagyok én próféta. :)
Inkább csak gondold át amit írtam és azt alkalmazd belőle, ami neked a legjobb!

A konfesszió minden esetben hasznos. Élj vele de ne hagyd, hogy mások visszaéljenek vele!

Rabbybunbun 2016.11.14. 20:30:09

Rosszul fogalmaztam. :) Nem természetesen, de van amit megfogadok belőle. Jó gondolatok és tudván, hogy valószínűleg ez a lehetőségem lesz, jól kell megírnom. Azért is egy, mert erről úgy érzem, nem fogunk beszélgetni egymással öregapámmal. És több ilyet sem szeretnék írni...
És igen, fontos a konfesszió. Amit ezzel kapcsolatban kapok, azt mindig szűröm. Mert az én esetemben sajnos nagyon is szükséges ez...

Rabbybunbun 2016.11.14. 20:30:53

@Kis ember: Rosszul fogalmaztam. :) Nem természetesen, de van amit megfogadok belőle. Jó gondolatok és tudván, hogy valószínűleg ez a lehetőségem lesz, jól kell megírnom. Azért is egy, mert erről úgy érzem, nem fogunk beszélgetni egymással öregapámmal. És több ilyet sem szeretnék írni...
És igen, fontos a konfesszió. Amit ezzel kapcsolatban kapok, azt mindig szűröm. Mert az én esetemben sajnos nagyon is szükséges ez...
süti beállítások módosítása